A számos áldozattal
járó rivalizálást előző részünkben már ismertettük. Most nézzük, hogyan nézett
ki ez az időszak Maranzano szemszögéből. 1929-ben robbant ki a két évig tartó
villongás. A szesztilalom utolsó éveit vér áztatta az utcákon, ami a maffiának
sem állhatott érdekében. A Nagytanács egy bizonyos Cola Gentilét (későbbi
pentitót, azaz bűnbánót) jelölte ki, hogy közvetítsen a hadban álló felek
között.
Maranzano a katonai
erőfölényre helyezte a hangsúlyt, és erővel próbált felülkerekedni Masserián. A
tárgyalásos módszer nem neki kedvezett, de így is megtalálta a módját, hogyan
váljon a helyzet urává. A tárgyaló delegációt 135 km-re New Yorktól, egy vidéki
villában fogadta. Állig felfegyverzett őrökkel vette körül Gentilét és
embereit, akikkel négy napon át tárgyalt. Gentile későbbi visszaemlékezéseiben
azt mondta, az utolsó pillanatig nem volt biztos benne, hogy valaha is élve
kijut onnan. Az erődemonstráció
hatékonyak bizonyult: a küldöttség egyes tagjai sorra álltak át Maranzano
oldalára. A maffia, mint egész, lassan elmozdult a semlegesség álláspontjáról.
A békeküldöttséget végül elengedték anélkül, hogy meg kellett volna velük
állapodni.
Masseria több, mint két
évtizedig volt az alvilág ura. Bármennyire is régimódinak tartották a
szicíliaiakat, Maranzano rövid idő alatt feltört a csúcsra, ami azt
bizonyította, hogy a becsmérlően csak "bajuszpetiknek" gúnyolt
óhazaiak bizony igen gyorsan tudtak alkalmazkodni New York kihívásaihoz.
Két hétre rá,
Chicagóban, egy meg nem nevezett helyen Maranzano "jótékonysági" bált
szervezett, hogy megünnepelje győzelmét, amivel ő lett az alvilág teljhatalmú
ura, a Capo di tutti capi.
A meghívókártyákra 6
dolláros bankjegyeket nyomtattak. A sokat becsmérelt Al Caponénak ezer jegyet
küldött, és ő — tisztelete jeléül — egy 6000 $-os csekket küldött viszonzásul.
Becslések szerint Maranzano 100.000 $-t kasszírozott a pazar lakomán begyűjtött
hűbéri adományokból.
A keménykezű Maranzanóról
hamar kiderült, hogy talán még Masseriánál is arrogánsabb. Bár a háborúban
előszeretettel kötött szövetségeket, utána kizárólag saját földijeiben bízott,
velük dolgoztatott. Nagyfőnökként szigorúan ellenőrizte és vaskézzel
irányította az uralma alá hajtott szervezetet. Ellenezte Luciano
együttműködését a zsidó származású Meyer Lanskyval és Bugsy Siegellel. Luciano
és barátai megpróbálták kivárni az időt, amíg Maranzano csillaga hanyatlani
kezd, de az események rövidesen másként alakultak. Maranzano veszélyt látott
Masseria egykori alvezérében, aki áprilisban a kezére játszotta riválisát.
Ezért megbízta a hírhedt bérgyilkos, Vincent Collt, hogy számoljon le Luckyval.
Vincent "Mad Dog" Coll korábban Dutch Schultz embere volt, majd —
miután egy vitából kifolyólag testvérét kocsijában lelőtték — emberrablásokra
specializálódott. Az alvilági főnökökért fizetett váltságdíjakból finanszírozta
bandájának működését. Egy ilyen emberrablási kísérlete lövöldözésbe torkollott:
egy ötéves gyereket halálos lövés ért az utcán, és mások is megsérültek. Collt
a bíróság felmentette.
1931. szeptember 10-én
négy (nem olasz származású) rendőr jelent meg Maranzano 9. emeleti hivatalában,
a Park Avenue-i irodaházban. A két egyenruhás a titkárságon maradt, a két civil
ruhás nyomozó pedig bement a Capóhoz. Ott aztán felfedték kilétüket, egy
papírvágó késsel megszúrták, majd több lövéssel végeztek vele. A menekülő
tettesek a lépcsőn lefelé összefutottak a találkozóra érkező Vincent Collal, és
figyelmeztették, hogy volt egy rajtaütés. Coll erre kereket oldott. Vincent
Collt a következő év februárjában iktatták ki. Dutch Schultz 50 000 $ vérdíjat
tűzött ki a fejére, a bronxi rendőrőrsön pedig felajánlott egy családi házat
annak, aki elteszi láb alól egykori emberét. A bérgyilkost végül egy drogéria
telefonfülkéjében lőtték szitává. Tizenöt golyót találtak a testében — nem számolva
azokat, amelyek áthatoltak a rajta.
Maranzano alig öt
hónapig volt az alvilág vezére, amikor hatalma teljében őt is elérte a végzete.
Ő volt az első igazi a főnökök főnöke sorában. Saját elképzelése szerint
szigorú és hierarchikus rendszerbe terelte az alvilág bűnszövetkezeteit, az
olasz maffiát. Törvényeiken kívül helyezte az ad hoc gyilkosságokat; ilyesmihez
a továbbiakban a főnökök tanácsának engedélye kellett. Megtiltotta, hogy a szervezetről beszéljen bárki is, ideértve a
feleségeket is. Aki megszegte ezeket a szabályokat, az életével fizetett. Ő
volt a szicíliaiak feje, választóvonal a mi és az ők között, aki megnyerte a
castellammarei háborút. Maranzano rajongott Julius Caesarért és a római
birodalom történelméért. A szervezetet a birodalom mintájára szervezte meg,
létrehozva az öt családot és azok fölött megteremtve magának a Capo di tutti
capi pozícióját. Maranzano vált a
szervezett alvilág első koronázatlan királyává Amerikában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése