Meyer Lansky (eredeti
nevén Majer Suchowliński, Grodno, 1902. július 4. – Miami, 1983. január 15.)
amerikai maffiavezér volt, aki Charles "Lucky" Lucianóval együtt
alapvető szerepet játszott a gengszterszervezeteket összefogó Bizottság
létrehozásában (és talán az Országos Bűnügyi Szindikátuséban is). Bár Lansky
zsidó származású volt, tagadhatatlanul központi helyet töltött be az amerikai
olasz maffia szervezetében és általában véve is a szervezett alvilág
megszilárdításában (bár szerepét bizonyos vonatkozásokban vitatják).
Lansky az oroszországi
Grodnóban született (ma Fehéroroszország), zsidó szülők gyermekeként. Apja Max
Suchowliński, anyja Yetta Lansky volt (tehát felnőttként anyja családi nevét
használta). 1911-ben a család az Amerikai Egyesült Államokba vándorolt ki és New
York Manhattan városrészében telepedett le, a Lower East Side-on (Manhattan
délkeleti része). Lansky állítólag iskolásfiúként találkozott Lucky Lucianóval,
aki pénzt követelt tőle, a kisebb fiú ezt bátran visszautasította, ami annyira
tetszett Lucianónak, hogy ettől fogva egész életükre barátok lettek. Lansky
tizenévesként találkozott Bugsy Siegellel, akivel szintén szoros barátságot
kötött. Lansky a későbbiekben kulcsszerepet játszott Luciano felemelkedésében
azzal, hogy 1931-ben megszervezte Salvatore Maranzano maffiavezér
meggyilkolását. Ifjúkorukban Siegel többször megmentette Lansky életét, amiért
Lansky egész életében hálás maradt. Ők ketten nagyon hatékonyan irányították a
hírhedt Lower East Side-i Bug és Meyer banda tevékenységét annak ellenére, hogy
ez a társaság az alkoholtilalom legerőszakosabb gengjei közé tartozott.
1936-ra Lansky jelentős
pozíciókat épített ki a szerencsejáték üzletben, Floridában, New Orleansban és
Kubában. Ebben az időben került társa, Luciano börtönbe. A kaszinók alkalmasak
voltak a maffia pénzeinek tisztára mosására. Állítólag az ő nevéhez fűződik,
hogy a maffiacsoportok „szabad városnak” nyilvánították Miamit, ami annyit
jelenlt, hogy a városra nem alkalmazták a máshol a maffiacsoportokra jellemző
szigorú területi felosztást.
Később Lansky elérte,
hogy a maffia Siegelt állítsa a Las Vegas-i ügyletek élére. Maga Lansky
Flamingo Hotel projektjébe fektette a pénzét. Miután 1931-ben Al Caponét a
hatóságoknak adóelkerülés vádjával sikerült elítéltetniük, Lansky is tudatára
ébredt, hogy ez neki is az érzékeny oldala lehet. Ezért a növekvő
kaszinóbirodalom feketepénzeit Európába vitte, és miután 1934-ben a svájci
banktörvény ezt lehetővé tette, a pénzt számozott bankszámlára helyezte. Lucy
Komisar tényfeltáró újságíró szerint később Lansky még egy offshore bankot is
vásárolt Svájcban, amelyet shell és holding cégek hálózatán keresztül
pénzmosásra használt.
Az 1930-as években Lansky
és bűnszervezete kilépett a „normál” üzletmenetből és náci szimpatizánsok
gyűléseit verték szét. Maga Lansky így emlékezett vissza arra, hogyan esett
neki 14 társával egy náci gyűlésnek Yorkville-ben, Manhattan németek lakta
részében: „A színpadot szvasztika és Hitler képe díszítette. A szónokok
locsogni kezdtek. Csak tizenöten voltunk, de akcióba lendültünk. Párjukat az
ablakon dobtuk ki… A legtöbb náci pánikba esett és kirohant. Mi utánuk és
elláttuk bajukat… Meg akartuk mutatni nekik, hogy a zsidók nem mindig dőlnek hátra,
elfogadva a sértéseket.”
Lansky a második
világháború idején a Tengerészeti Hírszerző Iroda Alvilág-operációjának fő
segítője volt. Ebben a kormány bűnözők segítségével kutatta fel a német kémeket
és szabotőröket.
Az 1940-es években
Lansky barátja és szövetségese, Bugsy Siegel rávette a maffiavezéreket, köztük
Lanskyt, hogy forgassanak be jelentős pénzeket Las Vegasban a Flamingo kaszinó
és hotel létrehozásába. A hotel jelentős idő- és költségtúllépés után még
mindig nem üzemelt, a maffia-befektetők ezért titkos gyűlést hívtak össze,
amely havannai konferencia néven híresült el. A kubai találkozón többen Siegel
vérét kívánták, de Lansky meggyőzte őket, hogy barátja kapjon még egy esélyt.
Ennek ellenére a projekt veszteséges maradt, ezért újabb ülést hívtak össze.
Siegel szerencséjére azonban az ülés idejére a kaszinó már némi profitot
kezdett el termelni, így Lansky és Luciano támogatásával Siegel újabb időt
nyert.
A kaszinó szerencséje
azonban nem tartott sokáig, újra veszteséges lett és egy harmadik találkozón a
megalázott főnökök Siegel kivégzését határozták el. Elterjedt nézet, hogy végül
magát Lanskyt, aki túl közel állt Siegelhez, szintén kényszerítették, hogy adja
hozzájárulását Siegel likvidálásához.
1947. június 20-án
Bugsy Siegelt a kaliforniai Beverly Hillsben lelőtték. Húsz perccel később
Lansky emberei, köztük Gus Greenbaum és Moe Sedway besétáltak a Flamingó
Hotelbe és átvették az irányítást. Az FBI szerint a következő húsz évben
Lanskynek jelentős érdekeltsége maradt a Flamingóban.
Az események egyben azt
is jelentették, hogy a maffia hatalmi központja a new york-i főnököktől a
chicagóiak kezébe csúszott át. Lansky súlya sokkal kisebb lett, mint a korábbi
években, de állítólag segítette és tanácsokkal látta el Tony Accardót hogy
Chicago legerősebb gengszterfőnökévé váljék.
A második világháború
után Lansky szövetségesét, Lucky Lucianót kiengedték a börtönből, azzal a
feltétellel, hogy visszaköltözik Szicíliába Luciano azonban ehelyett titokban
Kubába utazott, hogy onnan mozgassa az amerikai maffia szálait. Fulgencio
Batista tábornok, Kuba elnöke jóváhagyásával Luciano helyben egy sor kaszinót működtetett.
Ahogy kubai vállalkozásainak jövedelme nőtt és a szerencsejáték üzlet
felvirágzott, úgy jött meg egyre inkább Lansky kedve is, hogy befektessen. Nagy
összeget költött a Havana Riviera hotel projektre.
1959-ben azonban Fidel
Castro színre lépése és a kubai forradalom egy csapásra megváltoztatta a maffia
kubai befektetéseinek kilátásait. Az új kubai elnök, Manuel Urrutia Lleó
bezárta, illetve államosította a kaszinókat és szállodákat. Lansky a Bahamákra
távozott. Mivel a hatóságok Miamiban is lecsaptak a kaszinókra, Lansky egyre
inkább las vegasi jövedelmeire szorult.
Késői éveiben Lansky,
kívülálló szemszögéből nézve, szürke, ismétlődő napi cselekedetekből álló
életet élt Miami Beach-ben, megnehezítve a Szövetségi Nyomozóiroda (FBI)
életét. Átlagos nagyapának öltözött, minden reggel kutyát sétáltatott,
egyszóval egy ártalmatlan nyugdíjas inkognitójába bújt. Társai rendszerint
bevásárló központokban, sétálóutcákon és egyéb zsúfolt helyeken találkoztak
vele. Majdnem minden nap váltogatott sofőrökkel autózott körbe a városban, hogy
más és más fizetős telefonokat használhasson. Lansky olyan ravasz és
megfoghatatlan volt, hogy az 1970-es évek közepére az FBI lényegében felhagyott
a megfigyelésével.
1970-ben Lansky
szövetségi adócsalással kapcsolatos vádak elől az izraeli Herzliya Pituah-ba
menekült. Bár az abban az országban hatályos „Visszatelepülési Törvény” a világ
minden részéből érkező zsidónak szabad lehetőséget biztosít a letelepülésre, a
bűnözői múlttal rendelkezők nem élhetnek vele. Két évvel Izraelbe való repülése
után a hatóságok hazadeportálták az USA-ba, ahol bíróság elé kellett állnia.
Ebben az ügyben a kormány tanúja egy eléggé megbízhatatlan uzsorás, Vincent
Teresa, gúnynevén a „Kövér Vinnie” volt, aki egyben informátorként is dolgozott
a hatóságoknak. A szövetségiek nem tudták hitelt érdemlően bebizonyítani Lansky
bűnösségét, végül az esküdtszék 1974-ben felmentette őt a vádak alól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése