Dutch Schultz

Arthur Flegenheimer néven született 1902-ben. Szülei — Emma és Herman Flegenheimer — Németországból bevándorolt zsidók voltak. 14 éves korában apja elhagyja családját, ami életre szóló törést jelent az ifjú Arthurnak. Soha nem tudta megemészteni az esetet: apját ismerőseinek hol ideális, tiszteletreméltó embernek írta le, aki betegségben halt meg, máskor azt mondta, hogy soha nem is ismerte. Fiatalon otthagyta az iskolát, hogy eltartsa egyedül maradt anyját és önmagát. Előbb kézbesítőként dolgozott, majd egy fuvarozó cégnél helyezkedett el. Innen ered későbbi neve, amelyen ismertté és rettegetté vált az alvilágban: Schultz Trucking

Bűnöző pályafutását kisstílű gazemberek és éjszakai lokálok környezetében kezdte. Előbb csalók, utcai (illegális) fogadók és szélhámosok kifosztásával egészítette ki kenyerét, majd egy lépcsőt feljebb lépve a létrán, betörésekkel kezdett foglalkozni. 18 évesen szerzett priuszt, amikor egy lakásban rajtakapták és letartóztatták. A mai Roosevelt szigeten akkor működött börtönből kezelhetetlen személyisége miatt rövidesen munkaterápiára helyezték ki egy farmra, onnan azonban megszökött. Elkapták és visszaszállították a börtönbe, de már ugyanazon év (1920) decemberében kiszabadult.

Visszatért Bronxba, régi munkahelyére és tettestársai közé is. Az új tettestársaknak már "Dutch" Schultzként mutatkozott be — ez valójában a Schultz Trucking tulajdonosa kisebbik fiának volt a beceneve. Munkahelyi főnökével rövidesen összeszólalkozott emiatt, és Arthur — akit ezután ritkán emlegettek ezen a néven — nem sokáig tarthatta meg legális állását. Főállású gengszterré vált. A döntő lökést egy gyilkosság, életének első emberölése adta meg. A Schultz Trucking sört és égetett szeszt szállított New Yorkba az alkoholtilalom első éveiben. Egy ilyen fuvar során lőtte le első áldozatát, és felvett neve a bűnözők és a rendőrök közt egyaránt hírhedté vált.

1928-ban életre szóló barátja és pártfogója, bizonyos Joey Noe alkalmazta illegális bárjában. A klub a fogadások, szélhámosok, kéjnők és a legkülönbözőbb alvilági figurák egyik kedvelt helye volt, és Dutch hamar elhíresült hirtelen természetéről és brutalitásáról. Az egyik vendéget pl. törött sörösüveggel verte agyon a pultnál. Ahogy az üzlet beindult, Noe és Shultz terjeszkedni kezdett: ők látták el sörrel a környék kocsmáit. Hogy az üzlet jövedelmezőbb legyen, rövidesen saját teherautókat vásároltak, és maguk is szállították az árut. Ez az az időszak, amikor Dutch először járt puskával, hogy elriassza a rablókat és az útonállókat.

Rövid idő múlva már zsarolást is kapcsolódtak a szállításhoz. Aki nem tőlük rendelt árut, azt megfenyegették. Az éttermek, lebujok és bárok tulajdonosai közt Noe és Schultz rettegett figurává vált. Bronxban ekkor a Rock-fivérek voltak az illegális szeszcsempészet urai, nem is nézték jó szemmel a még mindig az utcákon árusító rivális terjeszkedését. Az összetűzés elkerülhetetlenné vált. A Rock-fivérek bandája úgy döntött, bekeményít, de úgy tűnik, a dörzsölt gengszterek alábecsülték az újoncokat. A nagyobbik Rock-fivér végül hajlott arra, hogy visszalépjenek, de öccse, Joe hallani sem akart erről. Schultzék "meggyőzték": egy éjszaka elrabolták, félholtra verték, és egy húskampóra akasztották. Családja 35 ezer dollár váltságdíjat fizetett szabadon bocsátásáért. Áldozatuk felépült, de a brutális bánásmód következtében nem sokkal később elvesztette a látását. Ezután Schultz bandája már kevés ellenállásba ütközött a piacon. Immár egész Bronx tőlük rendelte a sört.

A Noe-Schultz páros üzlete felvirágzott. Rövidesen az övék volt az egyetlen olyan, nem olasz banda, amely fel tudta venni a harcot a későbbi öt családdal, a klasszikus olasz maffiával. Úgy döntöttek, átköltöznek Manhattanbe, hogy tovább terjeszkedjenek a piacon, amit Jack "Legs" Diamond és bandája uralt. Diamond beceneve alvilági körökben az "Agyaggalamb" volt — sokat lőttek rá, de mindig túlélte. Új riválisuk annak az Arnold Rothsteinnek (lásd jövő heti posztunkat) volt a jobbkeze, aki már évek óta irányította a bűnözők szindikátusát a keleti parton. Diamond 1920 óta a londoni Berry Brothers & Rudd ital-nagykereskedésből rendelte (és szállította) az első osztályú skót whisky ládáit százasával. A jó hírű londoni kereskedők évek óta legálisan leszállították az árut a brit gyarmati raktárakba. A többi már a csempészekre tartozott. Schultzék betörése az új területre elkerülhetetlenné tette a két banda nyílt háborúját.

1928.  október 15-én reggel a Chateu Madrid bár előtt az Agyaggalamb emberei rajtaütöttek Joey Noén, aki súlyosan megsebesülve is viszonozni tudta a tüzet. A szemtanúk egy kék Cadillacet láttak elhajtani a közelből, és a rendőrség hamarosan megtalálta az autót a külvárosban. A hátsó ülésen Diamond egyik embere, Louis Weinberg holtteste feküdt — Joeynak tehát sikerült eltalálnia. De egy hónappal a merénylet után Schultz társa maga is belehalt sérüléseibe. Dutch-ot megrázta egyetlen barátja és mentora halála. Tudni lehetett, hogy nem bocsát meg, és nem felejt, így csak idő kérdése volt, mikor vesz elégtételt.

Pár héttel később a Park Central Hotel bejáratánál halálosan megsebesítették Arnold Rothsteint. A tettes kiléte máig bizonytalan (Rothstein látta és felismerte merénylőjét, de halálos ágyán sem vallott rá). Az egyik legvalószínűbb verzió szerint egy kártyaadósság miatti vitát zárt le a lövés, amivel bizonyos George McManust gyanúsítanak. Mások Dutch kezét látták a dologban, amit az is igazol, hogy McManust a merénylet után azonnal Schultz ügyvédje hívta és menekítette el egy másik államba. McManust soha nem ítélték el. 1929 októberében egy géppisztolyos a Hotel Monticellóban rátörte az ajtót Jack Diamondra és szeretőjére. Az Agyaggalamb öt találatot kapott, de —  nevéhez méltóan — túlélte a támadást. Felépülése után Európába menekült, és csak évek múltán tért vissza, hogy új területet szerezzen Albany-ban.

Vincent Coll  még Schultz szolgálatában állt. Dutch bandája egyedülálló volt a szempontból, hogy tagjai nem az akciók után kaptak részesedést, hanem fix pénzért szolgáltak. Az idő múlásával Coll ezt méltánytalannak tartotta, és Schultz üzlettársává akart válni. A főnök visszautasította, és ezzel engesztelhetetlen haragosává vált. Saját bandát alakított, amelynek elsődleges célja Dutch meggyilkolása volt. Rajtaütésekből és emberrablásokból tartották fenn magukat, célpontjaik elsősorban tehetős alvilági figurák voltak. Veszélyes üzem. Ahogy a háború eszkalálódott, a háborúskodásnak Vincent fivére, Pete Coll is áldozatul esett. Az autóját vezetve érte a halálos lövés. Collt innentől "veszett kutya" néven ismerték. A viszálynak 1932  februárban lett vége. Dutch bandája tőrbe csalta Collt, akit egy telefonfülkében szitává lőttek.

Schultznak és bűnszervezetének új megélhetési forrásokra volt szüksége. Otto Berman lett a könyvelője és tippadója azoknál a lóversenyfogadásoknál, amelyek Dutchot milliomossá tették. Schultz rátelepedett a bukmékerek piacára. A harlemi uraknak elosztóik voltak, Dutchnak viszont fegyveresei. Nem is kevés. Közben a New York-i éttermektől és alkalmazottaiktól szedett védelmi pénzek valósággal ömlöttek az alvilági vállalkozásba. Aki ellenszegült (vagy csak hezitált), azt megfenyegette gyermekei elrablásával, vagy robbantásokkal térítette jobb belátásra. Ebben az időszakban a mai terrorizmushoz hasonló cselekményekkel tartotta rettegésben a várost. Az éttermi zsarolásokért egy bizonyos Jules Modgilewsky ("Julie Martin") felelt.

Ment a szekér egészen addig, amíg 1933-ban az adóhivatal le nem csapott Dutch Schultzra. A vádak láttán azonban maga a bandavezér is meglepődött, és feltámadt benne a gyanú, hogy "üzletágvezetője" megcsapolta a bevételeit. A könyvekből ugyanis hiányzott mintegy 70.000 dollárnyi pénz. A helyzetet Schultz és Martin a Hotel Harmonyban tisztázta 1935. március 2-án. A megbeszélésen Schultz végrehajtója, Bo Weinberg és ügyvédje, Dixie Davies volt még jelen.

Sokat ittak, és a vita egyre szenvedélyesebbé vált, amikor a vehemens Schultz verni kezdte alvezérét. Az ütlegelés hatására Martin végre bevallotta 20.000 dollár elsikkasztását. Dutch erre felindultan fegyvert rántott, a másik szájába dugta a fegyver csövét, és meghúzta a ravaszt. Utána elnézést kért ügyvédjétől, hogy előtte kellett ölnie. Bo Weinberg. Amikor Schultzot az adóhatóság vád alá fogta, illegalitásba menekült. Erre az időre Weinbergre hagyta az irányítást. Amikor aztán visszatért, gyanakodni kezdett arra, hogy Weinberg a háta mögött felvette a kapcsolatot Lucky Lucianóval. Weinberget 1935. szeptember 9-én látták utoljára, amint egy éjszakai bárból távozott. Alvilági pletykák szerint Schultz saját kezűleg lőtte fejbe a .45-ösével. Testét cementbe öntve vetették a folyóba. Dutch csak egy üzenetet küldött Weinberg öccsének: "Kimonót kellett adnunk Bóra".

Dixie Davies. Dutch Schultz ügyvédjeként vált híressé. A gengszter halála után átvette annak üzleteit, de egy év múlva letartóztatták — egy év börtönnel megúszta. 1970-ben halt meg otthonában, amikor két símaszkos férfi betört a lakásába és családjával együtt megkötözte. Davies szívrohamot kapott, és a helyszínen meghalt. 65 éves volt.