1910-ben — 28 évesen — nyitotta meg első kaszinóját Manhattanben. Befektetett a lóversenysportba, ahol a keze nyomán rendszeresen furcsa eredmények születtek. Ekkorra már kiépült egy valóságos hálózat Rothstein körül bukikból, informátorokból és kétes hírű alakokból, akik pontosan tudták, hogy az információ hatalom, és ezért Rothstein mindig kész mélyen benyúlni a zsebébe.
30 évesen már milliomos
volt. Rajta tartotta a kezét az egész szerencsejáték iparágon, amikor számára
is beköszöntött az aranykor a szesztilalom képében. De előtte még volt egy nagy
dobása, amit utóbb talán meg is bánt, hiszen később sokat ártott a hírnevének.
1919-ben még nem volt
két évtizede, hogy a különböző, korábban egymásból kiváló és rivalizáló
baseball-ligák elsimították ellentéteiket, és egyetlen nagy versenyben, a World
Series döntőben játszották a minden eldöntő mérkőzéssorozatot.A Chicago White Sox és és a Cincinatti döntőjéről már októberben szárnyra kaptak a pletykák, hogy valami nem stimmel. A fogadások, tétek arra utaltak, hogy a Chicago el fogja veszíteni a finálét. Arnold "Chick" Gandilt, a chicagóiak egyik játékosát tartják az öltet szülőatyjának. Állítólag megkereste ötletével barátját, az alvilági körökben jártas Joseph "Sport" Sullivant. A bundát egyik hadnagyán, az egykori bokszoló Abbe Attelen keresztül Arnold Rothstein finanszírozta.
Valószínű, hogy a
csapat már korábban is manipulálta az eredményeit, de 1920 szeptemberében
eljárást indítottak az előző évi döntő tisztázására.
Az ügyészek hamar
eljutottak Rothsteinig, aki azonban tagadta, hogy köze lenne az akcióhoz.
Később beismerte, hogy hallott ugyan a spekulációkról, és őt magát is többen
megkeresték, beszállna-e a mókába?
Amikor Abbe Attel nyaka
körül szorult a hurok, azt mondta, nem zárható ki, hogy Attel az ő nevével
visszaélve próbálta összeütni az üzletet, de korábban már Sullivantől is kapott
üzleti ajánlatot.
Az eljárásban — az
utolsó szó jogán — úgy érvelt, hogy ha egy lány lefekszik 9 férfival, ki fog
hinni neki, amikor egyikükre rámutat azzal, hogy ő az apa?! A bíróság nyolc
játékost egész életére eltiltott a baseballtól.
Rothsteinre nem tudtak
rábizonyítani semmit. Ezután mégis mindig összekapcsolták a bundaügyet a
nevével, és valószínű, hogy Attelen és Sullivanen keresztül ő manipulálta a
fogadásokat. Megtépázott hírnevét soha nem tudta teljesen helyrehozni, de a
szekér futott tovább.
Rothstein versenylova,
a Sporting Blood igen gyanús körülmények között nyert meg egy 1921-es futamot
Saratoga Springsben. Rothstein felverte a téteket saját lovára. Cinkosa Sam
Hildreth tréner és számos versenyló tulajdonosa volt, aki a verseny reggelén
benevezett a versenybe egy nagyszerű csődört: Grey Lag-et. A bukmékerek a hírre
rögtön 3 az 1-re emelték a tétet Rothstein lovára. Rothstein eközben 150.000
$-t tett fel állítólag annak a tudatában, hogy a kettes számú favorit,
Pruderyvel gondok vannak.
Még ugyanazon a napon,
a verseny előtt Hildreth minden további magyarázat nélkül visszaléptette lovát
a versenytől, és Rothstein csak ezen a versenyen majd' 500.000 dollárt keresett. A csalást soha nem
bizonyították rá.
Ugyanebben az évben
bejelentette, hogy visszavonul a szerencsejáték és fogadások piacáról,
felszámolja érdekeltségeit.
Arnold Rothstein régről
közeli kapcsolatokat ápolt a fegyveres alvilággal is. Luciano, Meyer Lansky,
Jack Diamond (az Agyaggalamb) és az előző részben tárgyalt Dutch Schultz is
üzletfele volt. (Charlie Luciano egyszer, egy gyengébb pillanatában úgy
emlékezett vissza Rothsteinre, mint aki megtanította őt elegánsan öltözködni.)
Ő maga számos illegális
alkoholkimérés, bár és szórakozóhely tulajdonosa volt, de gyakorta közvetített
(súlyos összegekért) a rivalizáló bandák között, hogy elsimítsa ellentéteiket.
Pénzt, teherautókat, politikai kapcsolatokat, felszereléseket és egyéb
eszközöket adott a csempészbandáknak — a forgalmazók ezeket kizárólag tőle
vásárolhatták vagy bérelhették.
Érdekeltségei voltak az
alkohol- és a drogcsempészetben. Rothstein szervezte meg az első
rumszállítmányok behozatalát, ő biztosított raktárakat és őröket azok
tárolásához. Egy év elteltével az illegális alkoholkereskedelem minden fázisára
rátette a kezét, a behozataltól a forgalmazásig mindenből részesedett.
Rothstein első
rumbehozatalát Waxey Gordonnal és társával, Maxie Greenberggel bonyolította. A
két nehézfiú, amint rájöttek, hogy milyen jövedelmező ez a tevékenység, pénzért
fordultak főhősünkhöz. Kanadából akartak whiskyt behozni, Rothstein azonban
ellenajánlatot tett, amely szerint kölcsön helyett üzlettársuk lesz, és Kanada
helyett Angliából hozzák be az árut. A többit már protezsáltja, Jack Legs Diamond
(lásd előző részünket) intézte el. Waxey — bár az ügyletben először csak
közvetítő volt — "apró" részesedést kért. Ez az apró részesedés elég
volt ahhoz, hogy rövidesen kocsmákból, bárokból és alkoholmérésekből álló
hálózatot hozzon létre New Jerseyben. Waxey fénykorában valósággal kérkedett
vagyonával. Elegáns limuzinok, szeretők. Szállodákban lakott, aztán a
Rothstein-éra után szembekerült Meyer Lansky üzleti érdekeltségeivel. Ő húzta a
rövidebbet. Lucianóék — politikai kapcsolataik révén — elég információval
látták el a rendőrséget ahhoz, hogy Waxeyt rács mögé juttassák. 1933-ban kapták
el adócsalásért, több millió dollár értékű teherautópark, épületek, forgalmazók
és feldolgozóüzemek voltak a kezében úgy, hogy nem fizetett utánuk adót. 10
évet kapott, így eltakarították Lansky útjából.
A börtönben elvesztette
kapcsolatait. A II. világháború idején cukorral kereskedett (ezt használták a
heroin álcázására), majd amikor egy fedett ügynöknek próbált kábítószert
eladni, lebukott, és 25 évre ítélték. Börtönben halt meg szívrohamban.
Rothstein karrierje és
vagyona felfelé ívelt. Az alkoholtilalom visszavonása után
ingatlanbefektetésekbe kezdett, de környezetében rendszeresen újabb és újabb
gyanús események történtek.
1923-ban egy Rothstein
tulajdonában álló lakásban holtan találták a kor egyik üdvöskéjét, Dorothy
Kinget. A lakásból több ezer dollár értékű ékszer tűnt el. A halál oka
kloroformmérgezés volt (akkoriban ezt party drognak használták). A tettes
kilétére soha nem derül fény.
1926-ban Rothstein
egyik "alkalmazottját" Irving Sobelt kábítószer-kereskedelemért
letartóztatták. Rothstein őt küldte Ázsiába a beszerzéseket intézni.
Az egyik
legtitokzatosabb eset a belga multimilliomos, Alfred Loewenstein esete volt.
Loewenstein a világ egyik legbefolyásosabb üzletembere volt a húszas években.
Korábban katona, pilóta, szenvedélyes sportember, aki vagyonát villamos
erőművek fejlesztésével és építésével alapozta meg. 1928 áprilisában érkezett
New Yorkba. A következő hónapban egy kártyapartin 130.000 dollárt veszített.
Júliusban, amikor privát gépén Angliába repült, a La Manche csatorna fölött
titokzatos körülmények között eltűnt a gép fedélzetéről. A repülőn tartózkodó
utastársai arra figyeltek fel, hogy nem tér vissza a mosdóból. Amikor
utánamennek, nem találták nyomát, a gép ajtaja azonban nyitva állt, és a
menetszél csapkodta. Az egyik teória szerint Loewenstein talán eltévesztette a
mosdóajtót, és kilépett a semmibe. Pár hónappal később azonban — amikor
rekonstruálni próbálták az esetet — a levegőben lévő gép oldalsó ajtaját csak
egy pillanatra voltak képesek kinyitni, mert a menetszél azonnal visszalökte. A
milliomos testét halászok találták meg a tengeren. A boncolás szerint a vízbe
csapódáskor még élt. Soha nem tisztázódtak halálának körülményei.
1928 októberében
Rothstein részt vett egy nagyágyúknak szervezett, három napos pókerjátszmán.
Noha korábban volt példa arra, hogy játékával szinte kifosztotta ellenfeleit,
ez a meccs számára gyászos véget ért.
Ellenfelei közül Alvin
Clarence Thomas (Titanic Thompson") és Nate Raymond ezúttal alaposan
megkopasztotta. A kártyaparti végére Rothstein közel 320.000 $ adósságot
halmozott fel. Két ellenfele valószínűleg összejátszott ellene, így Rothstein
csalásra hivatkozva megtagadta a pénz kifizetését. Később mégis ígéretet tett a
számla rendezésére, de időt kért rá, mivel több mint félmilliós bevételt várt
Herbert Hoover elnökké-, illetve Roosevelt kormányzóvá választásától a
következő hónapban.
1928. november 4-én
este Arnold Rothstein a törzshelyéül szolgáló Lindy's étteremben kapott egy
hívást. A közeli Park Central Hotel 349-es szobájába igyekezett a kései
találkozóra. Fél órával később egy Vince Kelly nevű liftkezelő talált rá az
első emeleti személyzeti folyosón, mellkasán lőtt sebbel. Eszméleténél volt, de
a gengszter-etiketthez híven nem vallott arról, hogy ki volt a merénylője.
Azonnal kórházba
szállították. Még volt annyi ereje, hogy ügyvédjével előkészíttessen egy —
némileg zavaros — végrendeletet, majd a reggeli órákban belehalt sérülésébe.
Az eset egyik
mellékszereplője egy Albert Bender nevű taxisofőr, aki rátalált arra a .38-as
kaliberű pisztolyra, amellyel a végzetes lövést leadták. Bender előbb úgy
tanúskodott (korabeli újságcikkért katt ide), hogy a fegyvert egy autóból
dobták ki, amikor rábukkant, később — vallomását megváltoztatva — lehetségesnek
tartotta, hogy egy emeleti lakásból dobták ki. A kis kaliberű pisztoly
markolatát leragasztották, így semmilyen ujjlenyomat nem maradt rajta.
A gyilkosság miatt vád
alá helyezték a pókerjátszmában részt vevő George McManust (képünkön), akinek
Dutch Schultz ügyvédje sietett segítségére. A vádat nem sikerült bizonyítani.
Örök rejtély marad, mi
volt a Rothstein-gyilkosság valós háttere? A pókeradósság vagy Dutch Schultz
bosszúháborúja Rothstein embere, az Agyaggalamb Jack Diamond ellen?
Rothstein halálával
hanyatlásnak indult birodalma is. A politikai kapcsolatrendszerét biztosító,
korrupt Tammany Hall szövetség, amelyen keresztül kezében tartotta a
rendőrséget és a politikusokat, elbukott, és színre lépett az új polgármester,
Fiorello la Guardia, a szervezett bűnözés elleni harc egyik legelszántabb
alakja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése