Vito Genovese 1897
novemberében született, a Nápoly melletti Rosiglinoban. Két testvére volt -
később mindketten a maffián belül találták meg a megélhetésüket. Óhazájában
csak öt elemi iskolát végzett el, majd amikor 15 éves volt, családja áttelepült
Amerikába. Itt kezdődött alvilági
pályafutása, ahol még kölyökként lopásokkal, adósságbehajtásokkal és illegális
szerencsejátékokkal kereste a kenyerét a manhattani Kis Itáliában. 17 éves korában egy
rendőri ellenőrzés során fegyvert találnak nála. 60 napra leültetik. 19 évesen
ismét lebukik. Visszaesőként már egy évet kap. A fegyver azonban örök viselete
lesz életében.
Az 1920-as évek elején
- Luciano üzlettársaként - bekapcsolódik a szeszcsempészetbe. Masseria egyik
gorillája lesz, de mindvégig Lucky szövetségese és barátja marad. Masseria elsősorban
gátlástalansága és agresszív személyisége miatt lépteti elő. 1930. februárjában
a Don parancsára egy sörétes puskával halálosan megsebesíti Bronx urát, Gaetano
Reinát. Amikor aztán eljön a
castellamarei gengszterháború fordulópontja, Alberto Anastasia és Joe Adonis
mellett ő is tagja annak a kivégzőalakulatnak, amelyik végez a Főnökkel ezzel
Maranzano kezére játsszák a hatalmat.
Ugyanebben az évben
Genovese első felesége meghal TBC-ben. Igen gyorsan szemet vet új kedvesére,
Anna Petrillora. Az új házasságnak azonban van egy akadálya. Anna ugyanis
házas. Vitónak nincsenek skrupulusai ezzel kapcsolatban. A férjet - Gerard
Vernotico-t - rövid úton elteszi láb alól (holttestét egy háztetőn találják
meg) és immár semmi nem áll az esküvő útjában. A tartósnak bizonyult frigyből
később két gyermek születik
Gátlástalansága a
továbbiakban sem lohad le. 1934-ben egy kártyapartin 150.000 dollárral
megkopasztják egy áldozatukat. Üzlettársa - bizonyos Ferdinand Boccia - 35.000
$ jutalékot kér azért, hogy a meccset összehozta. Genovese nem sokat hezitál.
Ahelyett, hogy kifizetné, úgy dönt inkább likvidálja. Bocciát szeptember 19-én
5 fegyveres (köztük a későbbi Don Vito) szitává lövik egy kávéház előtt.
1936. júniusában
Charlie „Lucky” Lucianót 50 év börtönre ítélik. Az alvilág trónja megürül.
Lucianónak egy helytartóra van szüksége, aki irányítja a szervezetet.
Ugyanennek az évnek a novemberében Vito Genovese végül megkapja az
állampolgárságot és közben minden erejét latba veti, hogy ő legyen az, akit a
Szindikátus vezetőjévé választanak.
Az említett Boccia
gyilkosság következményei azonban ekkor visszaütnek. Itt volna a nagy alkalom,
hogy ő legyen a főnökök főnöke, de - talán valamelyik riválisának sugallatára -
felbukkan egy tanú és Genovesét vád alá helyezik. Ahelyett, hogy beteljesedne
élete nagy álma, kénytelen elmenekülni az országból. 750.000 $-al a táskájában
érkezik meg Nápolyba. Távozása után Frank Costello lesz a helytartó és Willie
Moretti az alvezér. Vito Genovese a pálya szélére kerül.
Az 1920-as években,
röviddel hatalomra jutása után, Benito Mussolini háborút hirdetett a maffia
ellen. A Palermo élére kinevezett - csak "Vasprefektus" néven
emlegetett - Cesare Mori alaposan felforgatta a viszonyokat Szicíliában.
Kíméletlen hadjáratot indított a Cosa Nostra ellen. Előfordult, hogy egy
városka ellen nyílt ostromot vezényelt. Számos alvilági vezetőt letartóztatott,
a maffia gerincét azonban nem tudta megtörni. Mikor Vito Genovese
Itáliába menekült, a Vasprefektus már elfeledett, leváltott figura volt. A Cosa
Nostra és a fasiszta állam kapcsolata azonban továbbra is jeges volt. A sajtó
nem írt többet ezekről a bűncselekményekről. A maffia ügyét majd' tíz éve
"megoldottnak" tekintették. Genovese azonban megtalálta a módját,
hogy kiépítse a kapcsolatokat Mussolinihez. Fasiszta emlékművek
megépítéséhez adakozott, kiépítette kapcsolatrendszerét a Duce köreihez. Ciano
külügyminiszternek (Mussolini sógora) saját forrásból biztosította a kábítószer
szükségleteit, majd szolgálatai jeleként, elrendelte Carlo Trescának a
meggyilkoltatását.
Carlo Tresca egy
New-yorki napilap kiadója volt és a Duce szenvedélyes ellensége. Élete során
nem fukarkodott ellenségek szerzésében. Már a századfordulón Tresca volt az
olasz vasúti dolgozók szakszervezetének elnöke, mellette egy szocialista
napilap szerkesztője. radikális politikai nézetei miatt az USÁba menekült, ahol
az Észak-Amerikai Olasz Szocialista Szövetség elnöke lett, majd saját lapjának
alapításáig az Il Proletario nevű lap főszerkesztőjeként dolgozott. Egyre szélsőségesebb
politikai nézeteinek hatására 1907-re csatlakozott az anarchistákhoz, amikor
megalapította saját lapját, a The Plebeian-t. Az I. világháborút megelőző
években aktívan részt vett a munkásmozgalmak szerveződésében, sztrájkokban és
demonstrációkban. Ebbéli tevékenységéért
több esetben letartóztatták, egy ízben pedig gyilkosság vádjával is őrizetbe
vették, majd ítélet nélkül szabadon bocsátották.
A Duce hatalomra
jutását követően egyik kiemelkedő alakja volt annak a mozgalomnak, amely
megakadályozta, hogy Mussolini fasisztái beszivárogjanak az Amerikában élő
olasz bevándorlók közé. A hírhedt Sacco és Vanzetti ügyben a védelem oszlopos
tagja volt. 1926-ban a fasiszták egy pokolgépes merénylettel próbálták meggyilkolni. A spanyol polgárháború
idején élesen és szenvedélyesen szembefordult Sztálinnal és Trockij védelmére
kelt. Innentől kezdve nem csak a fasiszták, de az NKVD célkeresztjébe is
bekerült. Il Martello című
lapjában rendszeresen foglalkozott a maffia ügyeivel, leleplezve az
összefonódást az igazságszolgáltatás, a politika és az alvilág között.
1943. január 9-én -
miközben szabadlábon, de rendőri felügyelet alatt állt - az őt követő nyomozók
szeme láttára próbálta meg elgázolni egy autó. Két nappal később
irodájából kilépve hirtelen egy kocsiba ugorva lerázta a rendőri kíséretét. Nem
volt jó ötlet. Két órával később a Fifth Avenue és a 13. utca sarkán egy fekete
Ford lelassított mellette, majd kiugrott belőle egy bérgyilkos és tarkón lőtte.
Azonnal meghalt. Egy ideig kétséges
volt, hogy ki áll a merénylet mögött. Az NKVD vagy Mussolini. Évekkel később
valószínűsítették, hogy a Bonanno család embere, Carmine Galante volt a tettes.
A gyilkosságért soha senkit nem ítéltek el. Mussolininek tett
gesztusa azonban nem érett be. Még abban az év júliusában, megkezdődik a
szövetséges haderők partraszállása Szicíliában. Az invázió már az amerikai
hadsereg összekötőjeként éri Vito Genovesét. Rövidesen kiépíti kapcsolatait a
vezérkar logisztikáért felelős tisztjeivel és a hadtápból elsikkasztott
készleteket a feketepiacon értékesíti.
A szövetségeseknek tett
szolgálatai után, 1945-ben visszatérhetett az Egyesült Államokba. De nem úgy, ahogyan szerette volna. Megint viharfelhők
gyülekeztek a feje fölött. A katonai rendőrség ugyanis letartóztatta és
hazaszállította sikkasztásért, csalásért és a feketepiaci tevékenységéért.
Előéletének vizsgálata nyomán napvilágra került a Boccia-gyilkosságban játszott
szerepe. A probléma az volt, hogy a hadseregben ez az ügy senkit nem érdekelt,
sőt! a vezérkar jelentős nyomást gyakorolt a Genovesét leleplező tisztre, hogy
felejtse el az ügyet. Ennek dacára, hónapokba tellett, mire az eltökélt katonai
nyomozó összeállította a vádat. Egy korábbi üzlettársa,
bizonyos Ernest Ruppolo vádalku keretében megnevezi őt, mint Ferdinand Boccia
gyilkosát. Hazaérkezésekor Genovese ártatlannak vallotta magát. Az eljárás
során a vád tanúit azonban sorban meggyilkolták. Az első Peter LaTempa volt. Ő
még az év elején halt meg a cellájában, ahol védelmi őrizet alatt volt.
Szabadulása ellenében kész volt megerősíteni Ruppolo vallomását. Január 14-én
mellkasi fájdalmakra panaszkodott és őrei fájdalomcsillapítót adtak neki.
Másnap reggel holtan találták. A boncolás kiderítette, hogy akkor adag nyugtató
volt a szervezetében, amivel nyolc lovat is megölhettek volna. A második tanú
Jerry Esposito volt. Őt június 10-én egy út mellett találták meg, golyóval a
fejében. Ernest Ruppolo élete
rettegésben telt. Őt majdnem 20 évig hagyta (f)élni Genovese. 1964.
augusztusában tűnt el. Megcsonkított holttestére Queensben találtak rá. Don
Vito nem felejtette el.
A bíró ezekkel a
szavakkal zárta le a tárgyalást:
Nem beszélhetek az
esküdtszék nevében, de hiszem, hogy ha egybehangzó bizonyítéknak csak a
foszlánya is megmaradt volna, Ön a villamosszékben végezte volna. És Vito
Genovese szabadon távozott a bíróságról
Frank Costello a
"maffia miniszterelnöke" aki nem szicíliai, hanem calabriai. Lucianóval,
Meyer Lanskyvel, Vito Genovesevel nőtt fel az utcákon. Zsarolásokból,
lopásokból és betörésekből nőtte ki magát profi maffiózóvá és a börtönben vált
nehézfiúvá. Az alvilág urai számára gyerekkori barátok. A maga idejében a
hírhedt Dutch Schultz üzlettársa volt, de az affér nem vetett rá sötét
árnyékot, Lucky Luciano bizalmi embere volt és maradt a továbbiakban is.
Ifjúkorában megjárta a
börtönt, ami egyrészt törvényszerű volt, másrészt alvilági körökben egyfajta
férfivá válás előfeltétele volt (ennek megfelelően a börtönbe vonulás lett a
férfivé avatás ceremóniája). Frank Costello azonban éppen az ellenkezőjévé vált
a későbbi Don Vitónak a rácsok mögött. Ott megfogadta, hogy soha többé nem nyúl
fegyverhez. Fizikai ereje helyett az eszét fogja használni - de nem a törvényes
út szolgálatában. Éleseszűnek és
sikeresnek bizonyult. Frank Costello idővel olyan játékgép birodalom
tulajdonosává vált, amely napi 15.000 dollárt (!) termelt számára. Lassan és
biztosan emelkedett a ranglétrán. Karrierjét nem kísérték véres leszámolások,
vagy gyilkosságok. Életútja és megbízhatósága leginkább Meyer Lanskyéhez hasonlítható. Így érkezett el a
csúcsra a harmincas évek második felére, amikor Lucianót bebörtönzik, az
ambiciózus trónkövetelőnek, Vito Genovesének pedig külföldre kell menekülnie.
Lucky a rácsok mögül irányítja a Szindikátust, Meyer Lansky kezeli a kasszát és
Costello lesz a helytartó.
A maffia
miniszterelnöke - így nevezik. Aki higgadtan és erős kézzel irányítja a
szervezett alvilágot, az öt család élén és Luciano fogságban sem érzi
becsapottnak magát. Ideális jelölt volt, bár a szerencse a kezére játszott. Vito Genovese - a
gyerekkori barát - számára ez megbocsáthatatlan bűn volt. Neki Itáliában
kellett szinte mindent elölről kezdenie, miközben Frank a maffia élén élt és
virult. Costello megszerezte szavakkal mindazt, amire Genovese csak pisztollyal
volt képes. Kiépítette kapcsolatrendszerét, pár év alatt a zsebében volt a
politika és az igazságszolgáltatás. Így lett az alvilág miniszterelnöke.
Genovese számára
nyilvánvalóvá vált, hogy őt senki nem engedné a csúcsra, amíg Costello él.
Miután felmentették a vádak alól, csendben figyelt és várt, mikor követi el az
első hibát az egykori barát, Frank. A pillanat hamarosan elkövetkezett.
Costello ugyan kiegyensúlyozott és nyugodt körülményeket biztosított a
Szindikátus tagjainak. Ő lett a híd az alvilág és a nagypolitika között, de
eközben megfeledkezett az egyszerű "katonákról", csak a capókkal
tartotta a kapcsolatot, csak velük törődött. Genovese megtalálta a hangot az
egyszerű talpasokkal, ráerősített méltatlankodásukra, hogy őket elfelejtették,
miközben az üzlet virágzik.
A piramis alján egyre
többen szimpatizáltak Vitóval, akit fűtött a bosszúvágy azért, hogy csak egy
kisfőnök abban a családban, amelynek egykor az ura volt. 1950-ben az amerikai
szenátus ún. Kefauver-bizottsága meghallgatásokat tartott a szervezett bűnözés
feltárására. Sok maffiavezér között Frank Costellót is beidézték. A többség hallgatott,
Genovese azonban beszélt - megszegve ezzel az omertá törvényét. Costello
megjelenése a Kefauver bizottság előtt igazi médiaszenzáció volt. Teltház,
zsúfolásig tömött ülésterem és a média kiemelt érdeklődésének kereszttüzében
ült le az asztalhoz. Hibázott.
A tárgyalás elején
támasztott egy feltételt, miszerint a TV társaságok nem mutathatják az arcát.
Innentől minden kamera a kezeire szegeződött és egy egész ország nézői lehettek
szemtanúi annak, amit a korabeli sajtó a "kezek balettjának" nevezett
el. Valahányszor kínos
kérdést tettek fel Costellonak, ő idegesen matatott, a vizes pohárhoz nyúlt,
vagy gyűrögette zsebkendőjét. Mikor az egyik szenátor feltette neki a kérdést:
- Costello úr, mit tett
Ön a hazájáért,
ő így felelt:
- Fizettem az adóimat.
Ez volt a
kegyelemdöfés. Az ülésterem hangosan felkacagott. A hatás megsemmisítő volt és
Frank Costello elővett egy orvosi igazolást, mely szerint nincs abban az
egészségi állapotban, hogy további kérdésekre feleljen. Megsemmisülve és porig
alázva távozott az ülésteremből. Márpedig ha a vezér esendővé válik, szerepe a
maffia élén azonnal megkérdőjeleződik. Costello helyzete megrendült. Itt volt
az idő rá, hogy Genovese akcióba lendüljön... Ravasz lépésre szánta
el magát. Willie Moretti - Costello alvezére és helyettese - szifiliszben
szenvedett, ami kezdett kihatni elmeállapotára is. Vito meglovagolta az
aggályokat, hogy a kiszámíthatatlan Moretti esetleg beszélni kezd és feltár
kellemetlen titkokat. Engedélyt kért a Szindikátustól a likvidálására és
megkapta a kilövési engedélyt.
1951 október 5-én egy
olasz étteremben Morettit az asztalnál agyonlövik. Costello ezzel elveszítette
jobbkezét. Genovese üzenete egyértelmű volt: Te leszel a következő...
Frank Costello 6 évig
ki-be jár a bíróság és a vizsgálati fogság között. A védekezés minden erejét
felemészti. Amikor 1957-ben óvadékkal szabadul, Genovese nem engedheti meg
magának, hogy irigyelt riválisa ismét erőre kapjon. Engedély és felhatalmazás
nélkül elszánja magát és utasítást ad Costello meggyilkolására. Május 2-án a Majestic
épület halljában Vincent Gigante előlép az árnyékból és odakiált a szokása
szerint testőrök nélkül hazatérő Costellónak:
- Frank! Ez a tied!
Majd fejbelövi.
Costellónak azonban szerencséje van. Bár összeesik, a golyó csak súrolja a
koponyáját és könnyebb sérüléssel megússza. Az máig vitatott, hogy
Gigante vajon szándékosan tévesztett célt, vagy csak egyszerűen elszúrta. A
legvalószínűbb, hogy elszúrta. Az épület portása azonosította, letartóztatták,
Costello azonban tartja magát az alvilági etiketthez és nem azonosítja merénylőjét.
Gigante szabadon távozhat és a teremben így fordul áldozatához: -"Köszönöm
Frank"
A Costello elleni
merénylet nyílt hadüzenet volt Luciano és Meyer Lansky érdekeltségeivel
szemben. Régi közös barátjuk, a Gyilkosság Zrt-ből ismert, véreskezű Alberto
Anastasia jelentette a legnagyobb veszélyt Genovesere. Anastasia azonban nehéz
célpont volt. Testőrök hada vette körül, erődítményszerű villában lakott. 1957.
október 25-én azonban, amíg gorillái letették a kocsit a mélygarázsban,
Anastasiát kivégzik a fodrászánál. Frank Costello tudja:
ezzel neki vége van. Egyetlen lehetősége, hogy visszalép a posztjáról, lemond
minden üzleti érdekeltségéről és átadja az irányítást:
Don Vito! Minden a
Tiéd. Cserébe szabad elvonulást és nyugalmas éveket kap. 1973-ban hal meg.
Vito Genovese a siker
küszöbén állt. Évtizedek óta űzte, kergette a vágya, hogy elfoglalja helyét a
maffia trónján. Már csak egyetlen lépés volt hátra: hogy a Szindikátus kimondja
capo di tutti capi-nak. Egy olyan maffiózót, aki korábban megszegte a hallgatás
fogadalmát és engedély nélkül ölt. Ezért volt fontos, hogy (mielőtt Lucianóék
léphettek volna) kierőszakolja a családfők gyűlését Apalachinba. A rendőrségi beszámolók
szerint egy szemfüles rendőrnek (Crosswell nyomozónak) feltűnt a nagy
sürgés-forgás, a szokatlanul nagyszámú luxusautó. Rövid utánjárás után
információt gyűjtött a környékbeli szállók szobafoglalásairól és egy helyi
hentesnél leadott hatalmas rendelésről, majd erősítést kért. Az FBI lecsapott.
Több mint 60 fejvesztve menekülő gengsztert tartóztattak le. Nem biztos
azonban, hogy a nagy fogás csupán egy éber rendőr rátermettségének volt köszönhető. Voltak, akik távolmaradtak az eseményről. A
Lucianóhoz hű Carlo Gambino mellett például Tony Carfano is, akit rövidesen
Miss New Jersey társaságában, az autójukban lőttek agyon. Akárhogy is volt, a
gyűlés katasztrófába torkollott és ahelyett, hogy Genovesét megkoronázták
volna, a maffiacsaládok teljes vezérkara a szövetségiek látókörébe került. Bár később valamennyit felmentették, de az
FBI gépezete már működésbe lendült.
J. Edgar Hoover - aki
pár héttel korábban még a szervezett alvilág létét is tagadta - hatalmának
minden erejével a maffiára vetette magát. Két évre rá - 1959-ben - Vito
Genovesét 15 év börtönre ítélték. 62 éves volt ekkor, de
az őt terhelő eljárásoknak még nem volt vége. 1962-ben a nyilvánosság elé áll a
maffia történelmének leghíresebb pentitója (bűnbánója), Joseph Valachi. Vito a
cellájából 100.000 $ vérdíjat tűz ki Valachi fejére. Vito Genovese soha
többé nem volt szabad ember. 1969 januárjában szívrohamot kap és átszállítják a
börtönkórházba. Két héttel később ott hal meg. Joe Valachi is infarktusban halt
meg. Két évvel élte túl a rettegett Don Vitót. A Genovese család azonban mind a
mai napig az alvilág egyik legnagyobb befolyással bíró szervezete.